Csütörtökön egyórás várakozás után fogadott az a doktornő, aki operálni fogja E-t. Felkészült volt és figyelmesen, készségesen tájékoztatott. De először kikérdezte E-t, hogyan reagált a kemóra, milyen mellékhatásokat észlelt, volt-e az utolsót követően ezekben változás néhány nap elteltével, végül, hogy hogyan, mi késztette őt augusztusban arra, hogy saját elhatározásból gasztroszkópiát csináltasson. Meghallgatván a választ a doktornő tett egy finom, de félreérthetetlenül kritikus megjegyzést a háziorvos kolleginára.
(A "mi lett volna, ha…?" örök titok marad. Mármint mi történt volna akkor, ha a háziorvos az első tüneteknél gyomortükrözésre küldi és nem szedet vele rossz diagnózis alapján 220 napon keresztül fölöslegesen valamit? Vajon mekkora volt hét hónappal korábban a daganat és vajon elkerülhetők lettek volna a gyomor melletti nyirokmirigyekben az áttételek? A „Mi lett volna, ha...?” kérdés teljesen fölösleges, mert nem visz sehová, ugyanakkor a kétely marad.)
Rákérdezett, hogy mi volt a foglalkozása és a továbbiakban pozitívan reagált a tényre, hogy vállalkozása van, amit még mindig irányít, tehát dolgozik. Dr. Renger összességében elégedett volt a hallottakkal, majd megállapította, hogy paciensének ideálisak az adottságai a műtéthez, mert a fizikai állapotán túl a fejében is rendben van: képes összefüggő mondatokban válaszolni a kérdésekre. Itt hangosan elnevettem magam. A doktornő ezen csodálkozott. Kifejtette, hogy ez igenis nagy előny, és hogy nem általános.
Majd rajzzal illusztrálva újra elmagyarázta, hogy mi történik pontosan a gyomorműtét során. * A mérnök számára műszaki fogalmakkal gazdagítva igyekezett érthetővé tenni a folyamatot. Mintegy zárjelben megemlítette, a bajban szerencse, hogy a tumor nem a gyomor legfelső pontján van, mert akkor a nyelőcsövet is el kellene távolítani, de erről hál΄istennek itt nincs szó.
Megnézte a naptárt, visszakérdezett, majd december 3-át jelölte ki az operációra, amihez E-nak 2-án kell befeküdnie. Itt beállhat hirtelen 1-2 napos eltérés a COVID-helyzet függvényében, mert az intenzíven már most is fekszenek pandémiás betegek és egyelőre senki sem tudja megjósolni a december eleji helyzetet. Bárhogyan is lesz, kb. kéthetes kórházi tartózkodásra kell berendezkedni. Annak függvényében, hogy a szervezet mennyire fogadja el az új helyzetet, lehet, hogy két és fél, legrosszabb esetben három hét lesz belőle. Erre a folyamatra az orvosi gárda nincs befolyással. Magyarán várható, hogy karácsonyra hazakerül.
Nagyon jó a főorvosnő szerint, hogy sikerült a kemó alatt nem hogy nem lefogynia, hanem ellenkezőleg: 4 kilót felszednie. Az operáció szempontjából fontos még, hogy fizikailag jó tréningállapotban legyen, ezért a következő 10 napban inkább folytassa a napi ötezer lépés sétálást, akár annak ódiuma mellett, hogy nem hízik tovább.
A beszélgetés további során az OP utáni helyzetről esett szó. A gyomor térfogata kb. másfél liter. Eltávolítása után a pótlás a vékonybélből történik, ami a gyomorhoz képest csak egy cső, tehát a befogadóképessége lényegesen kisebb. Következésképp nem tud a beteg ugyanannyit enni/inni, mint korábban, valamint meg fog szűnni az éhségérzet, ill. az étvágy. Éppen ezért kényszerítenie kell majd magát a sűrű étkezésre: pl. páros órákban enni, páratlan órákban inni, mindig egy keveset. Ez az élet teljes átállását/átállítását vonja majd maga után, de meg lehet szokni.
A vérhígító injekció receptjével együtt kapott E. egy prospektust is erről az OP utáni állapotról. Elég rémesnek tűnik. Reggel héttől este tizenegyig minden órában vagy enni vagy inni kell és közben pihenni. Nem látom egyelőre, hogy ez mennyi ideig lesz így, minden esetre nem úgy tűnik, mintha hamarosan visszaállhatna a normál munkás hétköznapokra. Majd meglátjuk.
Megtudtuk, hogy a kemó alatt valóban nem lett volna ésszerű, de most határozottan jó lenne, ha mihamarabb beoltatná magát harmadszor is a felfrissítés, vagyis a biztonság kedvéért. Miután a háziorvosnál csak december közepén lenne terminus, úgy tegnap elment a tegeli reptér egyik csarnokában működő oltási pontra, ahol a nyitás előtti 3/4órás sorban állás után szinte pillanatok alatt megkapta a felfrissítést.
A következő nem egész két hétben élvezetekkel töltjük az időt: amennyiben aktuálisan jól érzi magát, abszolválunk néhány meghívást, valamint előrehoztuk a céges karácsonyi vacsorát (Weihnachtsfeier) 25-re.
Ennek kapcsán derült ki, hogy a számunkra külsősként dolgozó három szerelő/leolvasó – akiket szintén meg szoktunk hívni, és akiknek most az évvégi hajrá a fő akciós idejük – közül kettő nincs beoltva. Ez mérhetetlenül felháborított mindkettőnket. A leolvasó és szerelő mint foglalkozás nem szerepel explicit azon szakmák listáján, amelyek gyakorlói számára a kormány máris kötelezővé tette az oltást, de munkakörükből adódóan a listán szereplőkhöz hasonlóan számtalan emberrel érintkeznek, tehát veszélyeztetettek és veszélyt képeznek. Nemcsak az étterembe nem jöhetnek velünk az új szabályok értelmében (2G)**, hanem a munkavégzés során mintegy közveszélyesek. Miután nem alkalmazottjaink, hanem önálló vállalkozók, mi nem írhatunk nekik elő semmit, ez az ő felelősségük, de mi szintén felelősséget érzünk az ügyfeleink, ill. a lakosság iránt. Azon gondolkodunk, hogy akár rövidtávon és minden szervezési problémára való tekintet nélkül lefújjuk ezeket a terminusokat, továbbá megvonjuk a két embertől a megbízást – lesz, ami lesz, ill. „kost΄ was kost΄”. Ennek ugyan nincs köze E. problémájához, de mindenképpen fontos és jellemző adalék.
* Sajnos nem találtam ingyenes képet az interneten ebben a témában
**Igazoltan gyógyult, ill. igazoltan 2x oltott
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Es wurde entschieden, wie weiter verfahren werden soll
Am Donnerstag, nach einer Stunde Wartezeit, wurden wir von der Ärztin empfangen, die E. operieren wird. Sie war gut vorbereitet und informierte uns aufmerksam und hilfsbereit. Doch zunächst befragte sie E, wie er auf die Chemo reagiert und welche Nebenwirkungen er bemerkt hatte, ob sich diese ein paar Tage nach der letzten Chemo nach verändert hätten und schließlich, wie und warum er sich im August zu einer Magenspiegelung entschlossen hatte. Nachdem sie sich E-s Antwort angehört hatte, machte sie über ihren Hausarztkollegin eine subtile, aber unmissverständlich kritische Bemerkung.
(Das "Was wäre gewesen wenn...?" wird für immer ein Geheimnis bleiben. Ich meine, was wäre passiert, wenn der Hausarzt ihn bei den ersten Anzeichen von Symptomen zu einer Magenspiegelung geschickt hätte und ihm nicht 220 Tage lang aufgrund einer falschen Diagnose etwas Unnötiges verabreicht hätte? Ich frage mich, wie groß der Tumor sieben Monate zuvor war und ob Metastasen in den Lymphdrüsen in der Nähe des Magens hätten vermieden werden können? Die Frage "Was wäre gewesen, wenn...?" ist völlig überflüssig, denn sie bringt uns nicht weiter, aber der Zweifel bleibt.)
Sie fragte nach seinem Beruf und reagierte positiv, dass er ein Unternehmen habe, das er immer noch führe, und daher arbeite. Insgesamt war Frau Dr. Renger mit dem, was sie gehört hatte, zufrieden und kam zu dem Schluss, dass ihr Patient für eine Operation bestens geeignet sei, da er nicht nur körperlich, sondern auch geistig in Ordnung ist: Er ist in der Lage auf Fragen in zusammenhängenden Sätzen zu antworten. Hier habe ich laut aufgelacht. Die Ärztin war überrascht. Sie erklärte, dass dies ein großer Vorteil sei und dass dies nicht selbstverständlich sei.
Dann erklärte sie noch einmal anhand einer Zeichnung, was genau bei einer Magenoperation passiert. * Sie versuchte, dem Ingenieur das Verfahren durch Hinzufügen von Fachbegriffen zu verdeutlichen. Sie sagte, es sei ein Glück, dass der Tumor nicht oben am Mageneingang liege, denn dann hätte auch die Speiseröhre entfernt werden müssen, aber das sei hier nicht der Fall.
Sie schaute auf den Kalender, sah noch einmal nach und legte den 3. Dezember als Termin für die Operation fest, zu der E. am 2. Dezember erscheinen muss. Je nach COVID-Situation kann es zu einer plötzlichen Verschiebung von 1-2 Tagen kommen, da sich bereits Pandemiepatienten auf der Intensivstation befinden und niemand die Situation für Anfang Dezember vorhersagen kann. In jedem Fall sollten wir uns auf einen Krankenhausaufenthalt von etwa zwei Wochen einstellen. Je nachdem, wie gut der Organismus die neue Situation annimmt, kann es zweieinhalb, schlimmstenfalls drei Wochen dauern. Das medizinische Team hat keinen Einfluss auf diesen Prozess. Mit anderen Worten: Er sollte bis Weihnachten wieder zu Hause sein.
Es sei sehr gut, so der Chefarzt, dass E. es nicht nur geschafft habe, während der Chemo abzunehmen, sondern im Gegenteil: Er legte 4 Kilo zug. Für die Operation ist es auch wichtig, dass er in guter körperlicher Verfassung ist. Deshalb sollte er in den nächsten 10 Tagen weiterhin 5.000 Schritte pro Tag machen, auch auf die Gefahr hin, dass er nicht mehr an Gewicht zunimmt.
Danach wurde die Post-OP-Situation erörtert. Das Magenvolumen beträgt etwa eineinhalb Liter. Nach seiner Entfernung wird er durch den Dünndarm ersetzt, der im Vergleich zum Magen nur ein Schlauch ist, mit einem viel kleineren Fassungsvermögen. Dies hat zur Folge, dass der Patient nicht mehr so viel essen/trinken kann wie früher und kein Hungergefühl oder Appetit mehr hat. Er wird sich also zwingen müssen, häufig etwas zu sich zu nehmen: Z.B. zu geraden Stunden essen, zu Ungeraden trinken, immer ein wenig. Das bedeutet eine komplette Lebensumstellung, aber man kann es lernen.
Zusammen mit dem Rezept für die blutverdünnende Spritzen wurde E ein Merkblatt über diesen postoperativen Lebenszustand in die Hand gedrückt. Es sieht ziemlich furchtbar aus. Von 7 Uhr morgens bis 23 Uhr abends isst oder trinkt man jede Stunde und ruht sich aus. Ich weiß nicht, wie lange das der Fall sein wird, aber auf jeden Fall sieht es nicht so aus, als würde er in absehbarer Zeit zu seiner normalen Arbeit an Wochentagen zurückkehren. Wir werden sehen.
Wir haben gelernt, dass es zwar während der Chemo wirklich wenig Sinn gemacht hätte, aber jetzt wäre es auf jeden Fall eine gute Idee, so bald wie möglich eine dritte Impfung zu bekommen, nur um auf der sicheren Seite zu sein. Da sein Termin beim Hausarzt erst Mitte Dezember stattfinden würde, ging er gestern zur Impfstelle des Flughafens Tegel, wo er seine Auffrischungsimpfung fast sofort erhielt, nachdem er eine Dreiviertelstunde vor der Öffnung angestanden hatte.
Die nächsten knapp zwei Wochen werden mit Leckerbissen gefüllt sein: Sofern es ihm aktuell gut geht, so werden wir einige Einladungen anneehmen. Außerdem haben wir die Weihnachtsfeier der Firma auf den 25. vorverlegt.
Dabei stellte es sich heraus, dass zwei der Monteure/Ableser - die als Sumunternehmer für uns tätig sind, und die wir normalerweise ebenfalls zur Weihnachtsfeier einladen, und für die das Jahresende die Haupteinsatzzeit ist - nicht geimpft sind. Das hat uns beide maßlos empört. Ableser und Monteure stehen zwar nicht explizit auf der Liste der Berufe, für die die Regierung bereits eine Impfpflicht angeordnet hat, doch sie kommen - wie die auf der Liste aufgeführten Berufe - mit einer großen Zahl von Menschen in Kontakt und sind daher anfällig und selbst andere gefährden. Nicht nur, dass sie nach den neuen Vorschriften (2G)** nicht mit ins Restaurant kommen dürfen, sie sind bei der Ausßbung ihrer Arbeit auch eine Gefahr für die Öffentlichkeit. Da sie nicht bei uns angestellt, sondern selbstständig sind, können wir ihnen nichts aufzwingen, es liegt in ihrer Verantwortung. Wir haben aber auch eine Verantwortung gegenüber unseren Kunden und der Bevölkerung. Wir denken sogar darüber nach, die angesetzten Termine abzusagen, auch kurzfristig und ungeachtet aller organisatorischen Probleme, und diesen beiden Personen das Mandat zu entziehen - komme was es wolle. Dies hat zwar nichts mit E-s Problem zu tun, ist aber ein wichtiges und typisches Beispiel aus unserem Leben.
Ma hétágra sütött a nap. Rögtön jobb kedvem lett: Új nap, új játék, új szerencse.
