Tegnap végül saját felelősségére kiengedték.

Az étkezés valóban kihívást jelent. Mérnökemberként pontosságot igényel, azért kitalálta, hogy alkalmanként 100+150gr-ot ehet. Ezt minden alkalommal lemértük. Nagyon igyekeztem és egy több fogásos menüt főztem a lista szerinti dolgokból, amit elosztottunk több étkezésre – és majd több napra. Akkor a legboldogabb, ha rántottát kap krumplipürével, akár többször is naponta, amit én nem tartok valami klassz opciónak, de érzésem szerint végül itt fogunk kikötni.

Az nem derült ki, hogy a gesztenyeleves tartalma, vagy mennyisége okozott tegnap problémát. Az egész egy „working process”, (remélhetőleg inkább "working progress") miközben „learning by doing” – asszem így lehet legtalálóbban leírni ezt a kísérletezési fázist. Bárhogyan is: állítása szerint a koszt itthon ezerszer jobb, mint a kórházban!

Látszatra nem venni rajta észre semmit. A kórházban eddig 1 kilót fogyott. Fáradékony és állítása szerint a járásnál irányproblémái vannak: koncentrációba kerül egyenesen menni. Nem a testtartásával van a gond, hanem a menetirány betartásával. Ha nem figyel, a lépései elhúzzák (vagy jobbra vagy balra, ezt nem jegyeztem meg. Lehet, hogy ez a belsőnkkel összefügg? Amíg nincs ilyen gondja az embernek, ezen nem filózik, de az tény, hogy a gyomor nem a test közepén helyezkedik el, és a helyettes vékonybél kisebb térfogatú.

Mára kapott időpontot a kórház mellett működő ambuláns szakrendelőben, ahol az orvos megállapította, hogy az eddigi gyógyszeres kezelés többé-kevésbé helyes volt, tehát tovább kell szednie az eddigi orvosságokat. Jövő hétfőn, 20-án pedig megszabadítják az ambuláns katétertől – abban a reményben, hogy visszaáll a korábbi állapot. Ez annál inkább üdvös lenne, mert az elzárócsap rossz mozdulatnál (főleg álmában) sajnos kinyílik. Ennek kellemetlen következményeit itt most nem ecsetelném.

Továbbra is bizakodóak vagyunk.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gestern wurde er schließlich auf eigene Verantwortung entlassen.

Essen ist in der Tat eine Herausforderung. Als Ingenieur will er genau sein, also dachte er sich, dass er pro Mahlzeit 100+150 g essen könnte. Dies wurde gestern jedes Mal abgewogen. Ich gab mir große Mühe und kochte ein mehrgängiges Menü aus den Zutaten der vorgegebenen Liste, das wir auf mehrere Mahlzeiten - und dann mehrere Tage - aufteilten. Er ist am glücklichsten, wenn er Rührei und Kartoffelpüree bekommt    - Ich meine das Rührei - ohne den Rest! -    sogar mehrmals am Tag, was ich für keine sehr coole Option halte, aber ich habe das Gefühl, dass wir irgendwann doch dabei landen werden.

Es hat sich nicht herausgestellt, ob gestern der Inhalt oder die Menge der Kastaniensuppe das Problem war. Es ist alles ein "working process" (hoffentlich vielmehr "working progress") bei "learning by doing" - ich denke, das ist die treffendste Beschreibung dieser Phase des Experimentierens. Wie auch immer: Er sagt, das Essen zu Hause ist 100x besser, als im Krankenhaus!

Äusserlich ist an ihm keine Veränderung zu sehen. Bislang hat er im Krankenhaus 1 Kilo abgenommen. Er ist müde und klagt über Probleme mit der Orientierung beim Laufen: Es erfordert Konzentration, geradeaus zu gehen. Es ist kein Problem der Körperhaltung, sondern der Einhaltung der Laufrichtung. Wenn er nicht aufpasst, driften seine Schritte ab (entweder nach rechts oder nach links, ich weiß es nicht). Könnte das event. mit unseren Innereien zu tun haben? Solange man dieses Problem nicht hat, denkt man nicht darüber nach, es ist aber Tatsache, dass der Magen nicht in der Mitte des Körpers sitzt und der Ersatzdünndarm ein kleineres Volumen hat.

Heute hatte er einen Termin in der Fachambulanz neben dem Krankenhaus, wo der Urologe zu dem Schluss kam, dass die bisherige Medikation mehr oder weniger richtig war, so dass er die Mittel der Vergangenheit weiter nehmen sollte. Nächsten Montag, den 20., wird ihm der ambulante Katheter entfernt - in der Hoffnung, dass es ihm dann wieder besser geht. Dies wäre umso willkommener, als sich das Verschlussventil leider bei einer falschen Bewegung (vor allem im Schlaf) öffnet. Ich will hier nicht auf die unangenehmen Folgen weiter eingehen.

Wir sind weiterhin zuversichtlich.