Hogy könnyebbé tegyem a dolgot azoknak, akik csak nagy vonalakban akarják tudni a lényeget, és nem vonzódnak a betegség részleteihez, sem az én érzelmi ömlengéseim, okfejtéseim nem érdeklik, azoknak mostantól, - de visszamenőlegesen is - sárgával festem alá a lényeget. Aki tehát csak a rákkal kapcsolatos tényekre kíváncsi, annak nem kell sokat olvasnia.

*******************************

2021-09-06 - hétfő

Hétfőn reggel telefonált  a sebész. Eberhard közölte vele, hogy a kemo mellett döntött. Dr. Steinbach ezt üdvözölte és megígérte, hogy továbbítja Dr. Ziegenhagennak, aki majd felveszi E-dal a kapcsolatot. Hozzátette még, hogy ő is ezt látja a legjobb megoldásnak és helyesli E. döntését, bár ezt mint konkrét javaslatot egy előzetes tájékoztató beszélgetés során direkt nem mondhatja. Ez a vélemény engem kimondott örömmel töltött el, felvillanyozott.

Zsófi mindkettőnknek továbbított egy gyomorrákról szóló felvilágosító brossúrát, amely 105 oldalon minden szempontból körbejárja a kérdést, osztályozza a daganatot fejlődési fokozatok szerint (E-nak T3 van az 1-4-es skálán), leírja az áttétek fajtáit, mikor mit lehet tenni és mikor már keveset, stb. Elég lehangoló esti olvasmány.

*******************************

2021-09-07 - kedd

Kedd estig senki nem jelentkezett az onkológiáról.  Dühös vagyok magamra, hogy pénteken a vérvételnél nem kérdeztem meg: “Amennyiben a “trilógia” mellett döntenénk, akkor mi lenne a további menetrend és annak időzítése? “ Tudom, ebben a korban a rák lassabban fejlődik, de mégis az az érzése az embernek, hogy minden nap számít. Továbbá szeretném valahogy ésszerűen beosztani az időmet és már két hete nem merek szinte semmilyen privát jellegű programot, terminust kitűzni, mert hátha egybeesik, … Ez a fajta gyakorlati bizonytalanság is eléggé kimerítő tud lenni lelkileg.

*******************************

2021-09-08 - szerda

Még mindig síri csend. E. ma email-ben rákérdezett az onkológus főorvióosnál, hogy akkor most hogyan tovább, ill. főleg mikor. Eddig semmi. Síri csend. Bosszankodom. Szeretném tudni a saját programomat, időbeosztásomat. Ha egész héten nem történik semmi, akkor nem kellett volna elhalasztani határozatlan időre Janó keresztelőjét. Ezt, persze a döntés pillanatában nem lehetett tudni. És csupa ilyen bizonytalanságból áll az élet már 3. hete.

*******************************

Nem hirtelen téma, évek óta vissza-visszatérő kérdés a cég jövője. Elvileg egyikünk sem az íróasztal mellől szándékozik sírba szállni, de a rendszeresen felbukkanó gondolatot mint problémát, annak végső megoldását ugyanilyen rendszerességgel szoktuk elhessegetni magunktól további bizonytalan időre. Összetett és bonyolult kérdés, a döntésnél többféle szempontot kell figyelembe venni, magyarán egy sokismeretlenes egyenlet. A munkatársakat időközben sikerült megnyugtatni, hogy nem akarjuk eladni, szeretnénk, ha családi kézben maradna. Nem, Zsófi mint potenciális jövő tulajdonos nem akar beszállni, vagyis nem akarna beavatkozni az operatív munkába, irányításba. Hosszú távon szeretnénk, ha a jelenlegi főmunkatársaink, Frau Twele és Sándor egy még kidolgozásra váró terv és modus vivendi szerint átvennék az ügyvezetést.

A betegség azonban hirtelen mintegy követ hajított az állóvízbe. Míg a múlt héten mindketten tapintatlannak tartották az erről való beszélgetést, tegnap konkrét javaslatokkal álltak elő, hogy szerintük hogyan kellene átszervezni a céget, magyarán forszírozni kívánják a generációváltást. Valóban, akár tetszik, akár nem, rákényszerülünk arra, hogy konkrétan foglalkozzunk a kérdéssel. Persze ennek előfeltétele, hogy mi magunk pontosan tudjuk, hogy mit akarunk és lehetőleg minél előbb. 

Érdekes. Korábban és kívülállóként magam is hallatlan nagy érzéketlenségnek, tapintatlanságnak éreztem volna a kérdésefeltevést egy ilyen helyzetben. Most viszont szembe kell nézni a realitásokkal. Hogy egy klasszikus idézettel éljek: “Az aspektusok prioritása változó”.