Az operáció óta eltelt öt hónap, az összes orvosi beavatkozást lezáró szanatóriumi tartózkodás óta pedig öt hét.

Nem állítom, hogy minden ugyanolyan, mint régen, mert az átállás, a kétóránkénti evés és szintén rendszeres ivás meglehetősen felborította a mindennapokat. Az orvosok, de a hasonló gondokkal küzdő sorstársak is mondták, hogy lehet ezzel élni. Mindazonáltal az adaptáció, a visszaszokás, az, amíg az élet gördülékennyé válik, az 8-10 hónapig is eltarthat. Ebből eddig, mind mondtam, öt telt csak el.

Látok egy állandóan javuló tendenciát. Mára E. többé-kevésbé rendelkezik annyi tapasztalattal, hogy tudja, mit és mennyit visel el, milyen időközönként ihat, kitapasztalta a különbségeket a reggeli és az esti étkezések között, megtapasztalta, hogy mi megy problémamentesen délben-délután-este és mit nem szabad reggel. Amennyiben sikerül betartania ezeket a kikísérletezett és bevált szabályokat, akkor aránylag jó közérzettel bírja a napot. Ismét sok időt tölt az irodában, végez fizikai munkát is (csaptelep-csere a konyhában hanyatt fekve a beépített konyhaszekrényben, pálma átültetése a teraszon, kicserélt vízmérők szétkalapálása, stb.) Tervezünk júliusban egyhetes nyaralást ismét Föhr szigetén ugyanabban a panzióban, ahol két éve jól éreztük magunkat. Szóval, lassacskán visszatér a normalitás.

De mindez eltart még egy kicsit. Idő és kitartás. Türelem rózsát terem. Bizakodó vagyok.

Ezzel, oka- és téma fogytán itt most befejezem a blogot.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fünf Monate sind seit der Operation vergangen und fünf Wochen seit dem REHA-Aufenthalt, d.h seit dem Abschluss aller medizinischen Maßnahmen.

Ich kann nicht behaupten, dass alles so ist wie früher, denn die Umstellung, alle zwei Stunden zu essen und auch regelmäßig zu trinken, hat das tägliche Leben so ziemlich auf den Kopf gestellt. Die Ärzte, aber auch Leidensgenossen mit ähnlichen Problemen, haben gesagt, dass es möglich ist, damit zu leben. Allerdings kann die Anpassung, die Umstellung, die Zeit, die es braucht, um das Leben wieder in den Griff zu bekommen, 8-10 Monate dauern. Bislang waren es, wie gesagt, nur fünf.

Ich sehe einen stetigen Aufwärtstrend. Inzwischen hat E. mehr oder weniger die Erfahrung, was und wie viel er verträgt, in welchen Abständen er trinken kann, er hat die Unterschiede zwischen Morgen- und Abendmahlzeiten herausgefunden, er hat festgestellt, was problemlos von mittags über nachmittags bis abends geht und was man morgens nicht essen sollte. Wenn man sich an diese bewährten Regeln hält, kann man relativ gut durch den Tag kommen. Er verbringt wieder sehr viel Zeit im Büro und verrichtet körperliche Arbeit (Wasserhahnwechsel in der Küche auf dem Rücken liegend im Einbauschrank, Umpflanzen der Palme auf der Terrasse, Zerklopfen der ausgetauschten Wasserzähler, usw.) Wir planen sogar eine Woche Urlaub im Juli, wieder auf der Insel Föhr, in derselben Pension, in der wir uns vor zwei Jahren wohlgefühlt haben. Langsam kehrt also die Normalität zurück.

Aber es wird eine Weile dauern. Zeit und Ausdauer. Es ist ein Geduldspiel. Ich bin jedoch optimistisch.

Nachdem mir nun die Gründe und Themen ausgegangen sind, beende ich den Blog hiermit.