2021-10-18

Két hét elteltével hétfőn megint bevonult. Volna. Félúton voltam már a kórházból hazafelé, amikor hívott, hogy jöjjek vissza érte, mert nem ma, hanem holnap. Ez állítólag benne állt a múltkor (is) kezébe nyomott paksaméta papírjainak valamelyikében. És valóban, abban a lezárt zárójelentésben, amit a kórház a háziorvosnak címzett.

2021-10-19

Új nap - új szerencse, mondják, tehát kedden ismét odavittem. Ezúttal továbbjutott az első akadályon, a recepción: nem küldték haza. De szakmai vonalon kiderült, hogy az onkológus főorvos valamiért nincs, és senki nem készítette elő a kemóját. Sebaj, akkor kicsit késve majd most. Addig is menjen el ide (vagy oda?) vérvételre.

Itt (vagy ott?), közölték, hogy rossz helyre jött, mert amott lenne a megfelelő, de megszánták és vettek vért tőle azzal az ígérettel, hogy a fiolákat majd továbbítják az illetékes helyre (amoda). Legalább ennyi. 

A méregkoktél személyre szabott receptúra szerint készül. Ha a megrendelést most, mondjuk, 10:00-11:00 körül leadják a kórház patikájának, akkor várhatólag még ma, 18:00 magasságában... Addig is foglalja el a szobáját. 

És lőn: este hatra valóban. De a dolog többrészes: először valami néhány perc alatt lefolyó lötty az émelygés ellen, majd egy két órás folyadék, aztán egy hatperces. És csak ezután jön a lényeg: az a tulajdonképpeni kb. fél liter kemó-koktél, hónalj alatt hordható tartályban, ami 48 órán keresztül csöpög. Ezzel lehet sétálni, jönni-menni, amit akar a kedves vendég. Kedden este kilenc körül jutott idáig el.

2021-10-20

Szerdán délben volt végre vizit és E. közölte a helyettes osztályvezető onkológus doktornővel, hogy haza akar menni. Semmi értelme tétlenül ücsörögnie itt, ezt akár otthon is megteheti, ahol mégiscsak hasznosabban tudná tölteni az idejét. A doktornő belement.

2021-10-22

Ma, csütörtök este, mialatt (szülőknek hangversenyjegyük lévén) én unokát őriztem, E. visszament eltávolíttatni a közben le/befolyt kemoterápia fizikai maradványait.

A helyszínen totál káosz:

• sem elbocsátó szép üzenetet nem kapott (a minden alkalommal járó zárójelentés a paksaméta papír kíséretében),
• sem receptet a közben naponta itthon szedendő gyógyszerekről,
• sem újabb terminust.

Öntudatos, önálló és nagykorúsított betegként majdcsak kipofozza a fentieket a kórház onkológiájából. Addig is pénteken felíratja a házidokival, amit kell, hisz  gyakorlott paciensként már tudja, mit is. Aztán viszlát ismét (egyelőre utoljára) valszleg kb. 10 nap múlva - ez már tapasztalatból ismert. A randevú pontos idejét addig még kideríti. Egyben reméli, hogy ezúttal lesz fogadóképesség, koktél, személyzet, ..., szóval, ami kell.

Különben meglepően jól bírja. Mellékhatások elenyészőek. Olyan jól van és annyira elmaradtak a korábbi gyomorpanaszok, hogy ma délben megkérdezte, minek is kell neki odajárnia, és valóban szükséges e az operáció, hisz jobban van, mint valaha. Persze, ez csak kedélyes, maliciózus megjegyzés. De feltűnően jó a hangulata, a korábbi depressziónak nyoma sincs. Az egyetlen, hogy nem akar tervezni, lehetőleg semmilyen programot nem akar, és ha mégis, akkor nem házon kívül. Nem vágyik hangversenyre, kirándulni. Köszöni, jól van - de hagyjanak neki békét.