2021-09-25
Tegnap hazaengedték. Folyt. köv. 2 hét múlva.
Kezébe nyomtak 3 receptet: az egyik 10 trombózis elleni injekcióra szól, a másik két gyógyszer a rosszullétet, hányingert van hivatva elnyomni.
Küllemre nem láttszik rajta semmi változás, csak rettenetesen levert és fáradékony. Mintha nem lenne türelme vagy érkezése bármivel tartósabban foglalkozni. Felment ugyan az irodába, de hamarosan lejött, játszott a gyerekkel délután egy kicsit, de nem jött ki vele sétálni. Egyáltalán, semmi olyanra nincs kedve, ami házon kívül zajlik. Émelygésre panaszkodik. És lelkiismeretesen szedi ellene a pirulákat.
Van azonban az egésznek egy váratlan pozitív oldala: kiderült, hogy én remekül főzök, hovatovább többcsillagos konyhát viszek! Amilyen klasszul kinéz Buch magánklinikai részlege, annyira pocsék a koszt színvonala. Csak a "hochglanz" prospektus és az étlap utal kulináriára, az azon szereplő hat mesterszakácsnak a felszolgáltakban nyoma sincs. E. szerint az eddig általa ismert összes üzemi étkezde jobb volt ennél.
Így én bármit tálalok föl, azt rettenetesen dicséri és köszöni. Ma, pl. zöldséglevest készítettem, amit igyekeztem pikánsan fűszerezni, mert a kórházban pont az ízek hiányoztak. Majd a mélyhűtőből elővarázsolt töltött paprika volt főtt krumplival. Egyenesen mennybementem.
Erről az ismert zsidó vicc jutott eszembe: Mojse elmegy a rabbihoz és panaszkodik, hogy túl szűk a ház. Mindössze két helyiségben él feleségével, lányaival, két vejével, unokákkal, és bizony kevés a hely. A rabbi azt tanácsolja, hogy vigye be a házba a tyúkokat. Mojse nem mer ellenkezni, de egy hét után újra megjelenik és még jobban kesereg. A rabbi most a kecskét is beviteti vele. Néhány további nap elteltével még a tehenet is. Mojse már magán kívül van a kétségbeeséstől, amikor a rabbi kiteteti az összes állatot. Újabb hét után Mojse: „Rabbileben, hálás vagyok Neked. Sose hittem volna, milyen tágas a házam!
Hát, valahogy így.
